Lelkemet megéríntő írások, versek, idézetek.

"Amikor a madarak szállnak és
Rohan utánuk a tél
Gondolj rám!
Amikor a tizedik hónap elér
Valami véget ér
Amikor a levelek sírnak,
A fákon táncol a szél
Gondolj rám!
Amikor a tizedik hónap elér"

Az soha sem jó ha kiteszem a lelkem.Ilyenkor nincs a testemben és nincs, ami megvédje.

Ő szívembe lopta halk szavát,
ha látom kedves mosolyát,
úgy érzem, táncol a világ,
s minden, ami szép.
Ő egy újabb álom tükre tán
a bánat borús hajnalán,
amikor gondok törnek rám,
s köröttem minden oly sötét.

Ő jelenti mindazt, ami jó,
miatta születik a szó,
örökös boldogság,
hogy itt van énvelem.
Ő a dal, mit suttognak a fák,
a csend, a meghitt éjszakák,
számomra több, mint a világ,
a mindenem.

Ő, ki mindig olyan boldog és vidám,
nekem is ad majd jókedvet talán,
hisz el nem hagyom én
Őt soha már.
Ő csak velem élvezi az életet,
valóra válik majd a képzelet,
bárhol is legyen,
szívem rátalál.

Ő a fény a dombok oldalán,
az élet legszebb titka tán,
az erős kézzel írott szó
a pont után.
Ő szívembe lopta mosolyát,
s én lesem, várom a szavát,
nélküle üres a jövő,
számomra nincsen más, csak Ő.

Ha szívedben ágyat bont a bánat,

vedd fel fehér selyemruhádat,

kezed emeld fel az égre,

szállj, repülj a messzeségbe.

 

Ha szívedben ágyat bont a bánat,

vesd le magadról ruhádat,

arcod rajzold fel a kékre,

álmodj mosolyt csillagok szemébe.

Itt van már az új esztendő
Gazdag padlás, teli bendő
Kövér malac, pulyka, lúd
Hosszú kolbászt, kurta bút.

A kamrában száz zsák búza
Láb a csizmát el ne nyúzza
Teli legyen a fazék
Jusson nekem maradék.

Tojjék szaporán a tyúkjuk
Hogy a rántottát megunjuk
Sajtjuk legyen nagy, kerek
Hízzanak az egerek.

 

 

Ártatlanság köntösében
A szép új esztendő
Eljött, s kínáló kezében
Van kupája kettő.
Egyik a baj, aggodalom
Fanyar ürmösével,
Másik teljes a boldogság
Édes örömével.
E kettőből úgy keverjen,
Az új év, magának,
Édes Bácsi, hogy örüljön
Legjobb italának.
Az üröm az örömek közt
Csak annyi lehessen,
Hogy az édes a kesertől
Még jobb ízt vehessen.
Ezt kívánja a kis Gili
Nem zöld águ fáról,
Hanem jó meleg szobának
Közepe tájáról.
S marad kicsin szolgálója
Ápoló kegyének.
Tartsa meg őt továbbra is
Gondja gyermekének.

Nézd, a hajnal jéghideg kezével
tépi ketté álmomat.
Szememből elűzve a képet
a színeket, az arcodat.
S a néma csönd, ez marad csak
súlyos emlékkép csupán
bennem reggel ébredéskor
egy túl hosszú éj után.
De szemem lehunyva most is
előttem az az álom forog
így születnek a papírra vetve
ezek a lopva írt sorok

Tavaszt csörög a szarka, tavaszt.
Zöldülni kezd a barna haraszt.

Zsendülni kezd a zsenge határ.
Erőre kap a gyönge bogár.

Szelídülnek az ordas szelek.
Barkákat hány a bokros berek.

Bukfencet vet a játszi patak.
Már csak a hegyen látni havat.